A 23. napi téma szó szerint az, hogy „Mi jut eszedbe arról, hogy „kisállat”?” Nekem természetesen a saját állataim/állataink jutnak eszembe, így most róluk olvashattok. Mindegyiküknek megvan a saját története, hogy hogyan kerültek hozzánk.

Először arról írok, aki a mostaniak közül a legrégebb óta lakik nálunk. Ő pedig nem más, mint Roxi a boxer kutyus. Már 6. éve, hogy hozzánk került és szerintem jobb helyet nem is találhattunk volna neki.

Egyik reggel apa munkatársa szokásosan, a buszról leszállva sétált a munkahelyére és közben csatlakozott hozzá egy hiperaktív kiskutya. Egy gyönyörű boxer kutyus. Először úgy gondoltuk, hogy elszökhetett valahonnan, hiszen nem volt sovány, szép volt a szőre, barátságosan viselkedett és a farkán a csonkítás is rendesen megvolt (boxer kutyáknál le szokták vágni a farkukat). Tehát az szóba se jött, hogy esetleg valaki tudatosan lemondott róla, pedig valószínűleg ez lett a sorsa. Két hónapig kerestük a gazdáját, de az eredeti nem jelentkezett. Rengetegen voltak, akik befogadták volna (még Görbicz Anita is), de mi nem akartuk másnak adni. Először apa főnökééknél lakott. Kicsi udvar, virágok és sok egyedüllét. Csupa olyan dolog, ami nem egy életvidám kölyöknek való. Két héten belül átkerült hozzánk, nagy udvarba, egy másik kutya mellé, gyerekek közé. Hamar megszokta a helyét és a mai napig boldogan rohangál az udvarban. Persze mostanra már teljesen más személyiség lett. Lenyugodott és még mindig meg tud lepni mennyire okos.

A következő kisállat méreteiben tényleg kisebb Muffin a franciabuldog-csivava keverék. Ő még viszonylag új itt, hiszen még nem telt el egy év azóta, hogy hazahoztuk. Ő is mentett kutyus. Egy tenyésztelepről hozta el egy mentőcsapat, ahol nem lehetett túl jó sora az alapján ahogyan eleinte viselkedett, sőt még ma is vannak olyan szokásai, amiket onnan hozhatott. Az egyik megmentője ideiglenesen befogadta több másik kutyussal együtt, de miközben a többiek szép sorban gazdára találtak szegény kis Muffin senkinek nem kellett. Ahogyan itthon fogalmazunk: „Ő olyan csúnya, hogy már szép” és ez igaz is. Valószínűleg ez az oka annak, hogy nem vitték el. Őt anya egyik munkatársa találta a Facebookon és mivel a húgom épp francia bulldogot szeretett volna, még aznap délután elmentünk érte.

Én gyakran inkább babának nevezem, egyrészt mert cukrászként furcsa a Muffin, mint név, másrészt mert körülbelül úgy kell életben tartani, mint egy kisbabát. Figyelni kell rá a lépcsőn, apróra kell vágni a husit, ha azt kap, mindig figyelni kell rá (nem jó, ha csendben egyedül van) és jó sokat lehet utána takarítani.

A következő Manó, akit mindenki egyszerűen csak cicának hív. Eredetileg nem volt mellette másik macskánk, így nem foglalkoztunk a név kitalálásával, de az ivartalanításnál mindenképp be kellett írni valamit, így lett Manó. Ő a húgom révén került hozzánk. Az egyik osztálytársánál születtek pici cicák, akiket nem akartak megtartani, így pár hetes korukban elkezdtek gazdit keresni. Nekünk már pár hónapja nem volt macskánk, úgyhogy befogadtunk egyet. Éjszaka benn alszik, de egyébként kinti cica és kifejezetten jó vadász, ami a nagy kertben nem is árt.

Utoljára hagytam a legújabb lakónkat. Mindössze pár hete van nálunk és még neve sincs. Egyik nap keserves macskanyávogásra lettünk figyelmesek. Először azt hittük Manó az, de mivel vékonyabbnak tűnt a hang elkezdtük keresni a forrást. Egy pici körülbelül 6-7 hetes fekete, sárga szemű cicát találtunk. Hátravittük a kiserdő mögé, mert ha az anyukájáért sírt, és úgy tűnt azért sírt, akkor ott megtalálják egymást. Másnap viszont ugyanúgy benn volt az udvarban, sőt a kutyák közé is bemerészkedett. Velem és a húgommal már egészen barátságos volt, viszont anyáéktól elmenekült. Minden nap egyre többet töltött az udvarban, míg végül beköltözött a hátsó lépcső alá. Amikor apa reggelente kaját ad az állatoknak neki is adott egy picit, majd már vele is elkezdtünk számolni a konzervek vásárlásánál. Először gazdit akartunk keresni neki, de úgy megszerettük, meg hát még egy cica pont elfért, hogy most inkább nevet keresünk neki. Egyébként, ha van ötletetek akkor jöhetnek a nevek.

Nektek milyen állataitok vannak? Milyeneket szeretnétek?

.

.

.

Dooir