Sziasztok! Nos, talán feltűnt nektek, hogy kissé hanyagoltam a blogot, ha érdekel egy másik bejegyzésben ennek az okát is leírhatom, de itt most másról fogok írni nektek.
Aki ismer az tudhatja, hogy kiskorom óta sárkánymániás vagyok. Különösen imádom a HTTYD világát és sárkányait. Rajongásom az új film közeledtével egyre nagyobb mértékeket öltött, úgyhogy mostanra, ha anya meghallja a sárkány szót már vágja a grimaszokat, mert tudja, hogy legalább egy félórás előadás jön róluk. A héten pedig elérkezett a várva várt pillanat, mozikba került az Így neveld a sárkányodat 3 A rejtett világ.
A film kicsivel az előző rész vége után játszódik. Hablaty a törzsfő, Hibbant-sziget pedig valóságos menedék a sárkányok számára. A sok kiszabadított vikingek és a sárkányok már egyre nehezebben férnek el a kis szigeten, a vadászok pedig egyre többször célozzák őket. A túlnépesedés és az új gonosz (Mogor) feltűnése arra készteti a hibbantiakat, hogy hagyják el otthonukat és keressék meg a gyerekmesékből ismert Titkos világot.
Szereplőink hozzák a formájukat. Hablaty ügyes, okos, Asztrid céltudatos, igazi harcos, kettejük kapcsolata pedig nagyon aranyos, Takonypóc szokásosan idegesítő (és odavan Valkáért), az ikrek, Kőfej és Fafej még mindig kellően bolondok, Halvér pedig még mindig a sárkányok (kifejezetten a gronkelek) szakértője, Valka törődő édesanya, Bélhangos imádnivaló „nagybácsi”. A sárkányok személyiségéből viszont meglepően keveset kapunk a filmben. Fogatlanon ugyanannyit, ha nem többet nevethetünk (kedvencem amikor udvarol a fényfúriának), viszont a többieknek nincs nagy szerepük.
Néhány új fajt is láthatunk például Mogor Halálfogóit vagy a hatalmas Bíbor Bömbölőt. Vannak persze olyan fajok is amik a sorozat rajongóinak nem voltak újak (pl. Tűzférgek) de szerencsére őket nem is magyarázták túl.
Ha már a sorozatnál tartunk, akik nézték azt is azoknak feltűnhetett (legalábbis szerintem), hogy Mogor nagyon nagyon hasonlít Viggora. Vagy ezt csak én gondolom így? Mindketten játékosok, ügyes vadászok és szinte mindig egy lépéssel Hablatyék előtt járnak. Mogorról igazából nem tudunk meg olyan sok mindent. Hírnévért és tiszteletért öli az éjfúriákat és okos. Nagyjából ez derül ki róla. Ja és hogy nem tartja jó ötletnek a sárkányokkal való együttélést, de azért neki is van pár sárkánya.
A történet fő szála most is Hablaty és Fogatlan kapcsolata, illetve annak vége. Mindketten felnőttek és vezérré váltak a saját fajuk számára. A felnőtt léttel együtt pedig egy újabb „probléma” a család is képbe került. Hablaty esküvőre készül, Fogatlan pedig a szépséges fényfúriát hódítja meg. Mindketten tudják, hogy a saját népükre kell vigyázniuk, ami külön könnyebb. Kedvenc éjfúriánk elmegy a sárkányokkal a rejtett világba, legkülöncebb vikingünk pedig egy új szigeten telepszik le a hibbantiakkal.
Azt a jelenetet amikor mindenki elbúcsúzik a sárkányától és azok elrepülnek, nehezen bírtam ki könnyek nélkül. Számomra ez olyan volt mintha velük együtt elszállna a gyerekkorom is. Hiszen ezeken a meséken nőttem fel. Még alsós voltam az első filmnél, idén pedig már töltöm a 18-at.
A vége kifejezetten aranyos lett ahogy a két jóbarát újra találkozik. Hablaty szakállas apuka és férj, Fogatlan pedig szintén apuka. A három éjfúriababa imádnivaló, még így foltosan is. A vikinggyerekek pedig olyanok, mint a szüleik, a fiú kissé esetlen, a lány pedig bátrabb. A két család találkozása az alatta futó monológgal együtt szép lezárása egy korszaknak. A film végén úgy éreztem, még lehetett volna jobb, több, de így visszagondolva jó lett ez.
Megkérdeztem anyát: Mi lesz velem, ha ennek vége? Azt válaszolta, hogy talán végre felnövök. Kitudja, talán még az is lehet.
Nektek, hogy tetszett a film?
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.