Aki rendszeresen követi a blogot vagy akár csak időnként néz rá annak feltűnhetett, hogy már több, mint egy hónapja nem született új bejegyzés. Aki más platformokon követ, az ott sem érzékelhetett többet. Most úgy döntöttem leírom nektek mi minden történt/történik velem mostanság, illetve milyen terveim vannak a bloggal a továbbiakban.

Nem vagyok híve a magyarázkodós „hova tűntem” bejegyzéseknek és ezt sem annak szánom, csak szeretném, ha tudnátok mi áll a bejegyzések hiányának hátterében.

Magát az írást természetesen nem tervezem abbahagyni, úgy gondolom ezt jó már az elején leszögezni. Sőt lényegében a szeptembert is végig írtam, csak ebből ti nem érzékelhettetek sokat, ugyanis az összes ötletemet vagy túl gagyinak találtam vagy be sem fejeztem.

Idén fogok érettségizni, ami annyit jelent, hogy az összes tanár tételekkel nyaggat a tanévkezdés óta. Eleve van bennem egy elég erős megfelelési kényszer és ehhez jön, hogy minden órán meghallgatom, hogy ilyen ötös, olyan kitűnő, amolyan emelt eredményeket várnak el tőlem. Idén már lett egy darab négyes matek dolgozatom (mellette két ötös) és a tanár még mindig nem dolgozta fel. Ezekhez jön, hogy még ilyen-olyan versenyeken is indítanának (pl. törin, engem, aki egy évszámot nem tud megjegyezni), a folyamatos kérdések a nyelvvizsgáról (amit egyébként tudatosan nem csináltam még meg) és a jelenlegi legnagyobb mumusom: a jogsi.

Nos, igen, a jogosítvány jelenleg egy olyan dolog az életemben, ami a napjaimat, heteimet meghatározza. Az a terv, hogy legkésőbb augusztus végére meglesz már rég elúszott. Sajnos az oktatómnak és nekem így jött ki a lépés, hogy ilyen hosszúra elhúzódik. Jelenleg úgy néz ki, hogy még egy hétig tart a szenvedésem, ugyanis 21-én reggel megyek vizsgázni. (Igazából már most rá vagyok izgulva, úgyhogy aki olvassa ezt az legyen szíves 21-én reggel 7:30-kor drukkolni nekem) Hiába vannak már meg az óráim és mondja az oktatóm, hogy sikeres vizsgában bízik én még mindig nem bízom magamban. A perfekcionizmusomról nem is beszélve, pedig azt azért mindenki tudja, hogy egy tanulóvezető messze nem vezet tökéletesen. A legtöbb óra végére, testileg-lelkileg elfáradok, és gyakran csalódottan szállok ki az autóból. Meg persze, mivel már robogóra van jogsim, így mindenki azt várja, hogy majd ezt is pikk-pakk megcsinálom, pedig azért nem ugyanaz kisrobogóval menni a faluban meg az, hogy városban autóval.

Ezek (a főként magammal szemben támasztott) elvárások vezettek oda, hogy körülbelül másfél hete összeomlottam. Elfáradtam. Egy nem is annyira vészes nap után hazaértem, leültem az ágyamra és csak ültem. Képtelen voltam bármit is tenni. Egyszercsak erős sírógörcs tört rám, olyan, amit nem tudtam megmagyarázni. Korábban is volt már hasonló élményem, így tudtam mi jön. A falcolás, önsértés. Annak, aki ezt nem éli át érthetetlen, hogy miért jó érzés az, ha megvágod magad. Ha azt mondom jobb, ha kívülről fáj, akkor csak visszakérdeznek, hogy mégis mi fájna belülről, de erre nincs válaszom. Mert nincs ott semmi. Olyan mintha a lelkem nem is létezne, csak a nagy üresség. És higgyétek el, az üresség nem egy jó dolog.

Az elmúlt pár hétben többször átéltem ezt, de ez volt a legerőteljesebb.

Szerencsére/sajnos (sosem tudom melyik a jó kifejezés) nem tettem semmit. Félek, hogyha mások észreveszik rajtam, akkor egyből kikiáltanak figyelemhiányosnak vagy a szokásos nem értem reakciót kapom. Mostanra kezdek jobban lenni, viszont az elmúlt másfél hétben nagyon szétestem.

A szobám kegyetlenül nézett ki, szemét, szennyes ruhák, tanulnivalók, tételek mindenütt, a kaktuszkáim már egy ideje nem kaptak vizet (ami már látszik is rajtuk), egész héten nem ettem mást, mint egy csomag kekszet és három virslit (mármint összesen), a fürdés is kimaradt pár napra, vezetés közben nem egyszer kellett az oktatómnak belenyúlni, a tanulást meg inkább ne is említsük.

Még soha senkinek nem beszéltem erről ilyen őszintén, talán csak azért, mert nem hallgattak végig, talán csak nem mertem. Jelenleg erősen gondolkodom azon, hogy segítséget kérjek (pszichológus), így, ha bárkinek van ezzel kapcsolatban tapasztalata vagy bármilyen javaslata, ötlete azt szívesen meghallgatnám.

A bloggal kapcsolatban pedig szeretnék egy kicsit újítani. Főként új témákat behozni, mint az élménybeszámolók (ezúton is elnézést a parasztolimpiás beszámoló elmaradása miatt), könyv és filmajánlók (feltéve, hogy jut időm olvasni), illetve receptek bemutatása. Főként ez utóbbival szeretnék jobban foglalkozni, mert sikerült kidolgoznom pár olyan mentes receptet, ami szerintem másoknak is jól jöhet. Még mindig nem ígérek rendszeres posztokat, de próbálok nem teljesen eltűnni.

Ja és még annyi a Facebook és Instagram oldallal kapcsolatban, hogy arra jutottam, hogy social media analfabéta vagyok, így azokkal kapcsolatban is szívesen fogadok tippeket javaslatokat, hogy miket látnátok ott szívesen, vagy hogyan érdemes kezelni.

Nagyon szépen köszönöm annak, aki ezt végigolvasta!

.

.

.

Dooir