Egy hét szünet után ma újból becsengettek az iskolákban, véget ért az őszi szünet. Ennek örömére mára le is betegedtem, a szervezetem tudja, hogy nem akarok menni. De ha annyira szeretek tanulni akkor mitől jön ki rajtam is az iskola-undoritisz? Ezt fogom ma elmesélni nektek.

Mindig is jó tanuló voltam, talán kissé túl jó is, mostanában mégis egyre nehezebben veszem rá magam reggel, hogy kimásszak az ágyból és este, hogy még vegyem elő a könyvem. Sajnos a tapasztalataim azt mutatják, hogy ezzel nem vagyok egyedül. És hiába hallani sokaktól, hogy a mi generációnk csak panaszkodni tud, meg nem tudjuk még milyen jó dolgunk van. Én ezt nem így látom, ugyanis nem csak panaszkodás, hanem valódi problémák.

Órarend

Vegyük a legalapabb dolgot, ami mindenkit érint. Ez pedig nem más, mint az órarend. Én még szerencsés vagyok, mert csak heti egyszer van 8 órám, a többi nap 7, de ezt is csak azért, mert tavaly informatikából leérettségiztem (így arra nem kell bejárnom), illetve délutáni tesiket ki tudtam váltani. Húgomnak 10.-ben 3-szor van 8 órája és ahogy hallottam másoknak sincs kevesebb órája. És ráadásul képesek a legszárazabb, szakmai órákat rakni a nap végére (tudom máshol nem férnek el), szerintetek olyankor mennyire vagyunk használhatóak, mennyit fogunk fel? Általában addigra már a tanárok is kikészülnek.

Ami egyébként a legmeglepőbb, hogy a tavaly elballagott osztálynak, akik emelt infósok és angolosok voltak hattal kevesebb órája volt, mint nekünk. És hogy a tudásunk is ennyivel több-e? Dehogyis. Sőt náluk még volt, aki emelt matekérettségit tett, velünk már 10.-be közölték, hogy ilyennel ne is tervezzünk.

Azt meg, hogy mikorra érünk haza ne is említsük. A tanárok meg csodálkoznak, ha suliból kéredzkedünk el fogorvoshoz, okmányirodába, családi programra, vezetni mert máskor nem tudjuk elintézni. A héten a húgommal próbáltunk összeszervezni egy napot amikor együtt be tudunk menni a városba, bevásárolni a szülinapjára, de nem sikerült összehozni.

Tananyag

Na, ez az a téma, amin fel tudom magam húzni. Most komolyan, mikor használod azt a kifejezést, hogy „a fizető fél által a kedvezményezett útján kezdeményezett fizetés”? (Egyébként ez annyit jelent, hogy bankkártyás fizetés) Vagy ott van a barátom, aki erdésznek tanul és be kellett magolniuk a kapálás(!!!) fogalmát. Ezek komolyan annyira szükséges információk, amik nélkül nem élhetnénk. Az a jó, hogy ezt már sok tanár is látja, a rossz viszont, hogy nem tehetnek ellene semmit.

Nemrég az egyik szakmai tanárom akadt ki, hogy ő tudja, hogy ezeknek semmi hasznát nem fogjuk venni az életben és annyira meg nem kell belemenni az anyagba, hogy a gazdasági gondolkodást megértsük (ami használható lenne) úgyhogy ő úgy van vele, hogy akkor már hadd taníthassa rendesen vagy sehogy. De, mint tudjuk, ez nem az ő döntése. Bár szerintem annyit megtehetnének, hogy nem magoltatják be az egészet.

Az egész oktatásügyet az egész világon mindenütt, amerre csak jártam, egy nagy tévedés hatja át, egy óriási tévedés. Azt hiszik, hogy a könyv arra való, hogy az ember a tartalmát belepréselje a fejébe. Nézetem szerint a fej gondolkodásra való. A könyv pedig arra, hogy ne kelljen mindent fejben tartani. /Szent-Györgyi Albert/

Otthoni tanulás

Itt most nem csak a házifeladtokra gondolok, mert az szerintem egy bizonyos szintig normális, ha van. Inkább az olyanokra, mint, hogy órán inkább most nem csinálunk semmit, de majd otthon egy 2-3 oldalas beadandót írj. Meg persze a személyes kedvencem a tételvideók. Próbáltatok már minden héten felmondani egy tételt? Szerintetek mennyi időbe telik? A tanárunk szerint 10 max 15 perc. Gyakorlatilag ez 2-3-4 órát jelent (a tétel hosszúságától és nehézségétől függően).

És persze ott van az örök klasszikus: „Csak egy órát kell készülni erre”.  Igen, erre csak egyet. Meg a másik 6-ra is. Jó tételezzük fel, hogy másnap csak 7 óránk és ebből egy tesi, meg mondjuk legyen még egy laza óra (mondjuk etika, aminek értelmét nem látom). Tehát összesen 5 órát kellene készülnünk. Ha hazaérek 4-re, mondjuk elmegy egy óra az ebéddel, délután 5, egyből nekiállok tanulni, szünet nélkül és tényleg mindegyik csak egy óra este 10 van. Mikor megyek el edzeni, találkozom a barátaimmal (ugyanis nem mind osztálytársaim), találkozom a családommal?

Ha meg mondjuk hétvégén előre tanulunk, azzal sem vagyunk előrébb. Hiszen akkor is csak a saját szabadidőnk menne rá. Volt már olyan, hogy egy szombati napon gyakorlófeladatokat akartunk kérni az egyik tanárunktól, majd a következő héten közölte, hogy nehogy még egyszer zargatni merjük ilyennel, mert a hétvége a családé. És ő volt az, aki az ősziszünet után egyből 4 (egyenként 7-8 oldalas) tételből akar feleltetni.

Felesleges tantárgyak

Ezeket időpazarlásnak tartom, annál meg nem sok mindent utálok jobban. Ott ülünk, csak várjuk, hogy teljen az idő, de mintha megállna a falon az óra és nem történik semmit. Nem azt mondom, hogy minden órán feszített tempóban haladjunk, de pl az infoórákat (heti egyre még most is be kell ülnöm) lehetne hasznosabban tölteni annál, mint hogy neten játszunk és félévente csinálunk egy prezentációt. Vagy mondjuk a heti 5 tesit sem kellene szerintem erőltetni, nem ezzel fogjuk megszeretni a mozgást.

Úgyhogy igen elfáradunk. A mi kapacitásunk is véges. És igen, régen sokkal több dolgot csináltak a gyerekek (kimentek a kertbe, bicikliztek, játszottak), de nekünk ezekre már nem futja az energiáinkból. Mentálisan teljesen leterhelnek és sajnos egy idő után ezek fizikai tüneteket is hoznak. Ezért ülök most otthon az ágyamban betegen, az őszi szünet utáni első napon.

Őszintén még mindegyik témát hosszasan ki tudnám fejteni és valószínűleg még lesz is folytatása ennek a bejegyzésnek.

Írjátok meg a ti véleményeteket az iskoláról, a tanulásról! Egyetértetek a fent leírtakkal vagy más véleményen vagytok?

.

.

.

Dooir