Véget ért a nyár és holnap már az iskolákban is becsengetnek. Őszintén nem vártam ezt, de van olyan, aki igen? Szerintem nincs. De mielőtt még belegondolnánk milyen lesz újra az osztálytársaink és tanáraink társaságát élvezni kicsit összefoglalom mi minden történt a nyáron.

Június

A nyár első hónapját tanulással töltöttem, ugyanis előrehozott érettségit tettem informatikából. Egyébként erről tervezek is a napokban írni, hogy kiknek ajánlom az előrehozottat. Egyébként ötösre sikerült, a feleletemre pedig külön dicséretet is kaptam. Nagyon örülök, hogy így sikerült.

Június végén elmentünk családosan nyaralni. Életünkben először wellnessezni voltunk és valószínűleg nem utoljára. Kipróbáltuk a szaunát, a jakuzzit, anya még a masszázst is és megtapasztaltuk mit jelent a svédasztalos reggeli, milyen köntöst kapni, milyen, ha összetakarítanak a szobánkban. Tudom ez sokaknak teljesen alap dolog, de nekünk igazi újdonság volt.

Július

Kivételesen nem volt túlpörgős ez a hónap sem, az előző évekkel ellentétben. Először tánctáborban vettem részt. Imádom a csapatomat és táborban tényleg egy családként működünk. Ott vannak a legkisebbek, akik még csak most kezdik az ovit és a legnagyobbak, akik már az érettségire készülnek. A koreónk már egy jövő évi versenyre készült, csapatfeladatnál pedig szerintem a legjobb csapatba kerültem. Az egyetlen, amit sajnálok, hogy csak egy hét volt.

Tánctábor után KRESZ vizsgán vettem részt, ami elsőre sikerült. Mondjuk bíztam is benne, mert már a kismotoros jogsim megvan és nem változtak a szabályok sokat azóta. Igazából csak a műszaki kérdések nem mentek.

A másik, amiről a július szólt azok a torták voltak. Barátom családjában szinte mindenki ünnepelt valamit, így én minden alkalomra alkottam valamit. Az egyik legsikeresebb a szimplán unatkozásból összedobott túrós-barackos pucér tortám lett.

Ebben a hónapban végig írtam a BloggerKépző 30 napos kihívását, ami kicsit sem volt egyszerű. Ezt gondolom ti is láttátok a bejegyzések összevisszaságából.

Augusztus

Elkezdtem a vezetést. Rögtön elsején csengett a telefonom, az oktatóm hívott. Megkérdezte van-e délutánra programom, én mondtam, hogy nincs, erre ő közölte, hogy akkor mostmár van. Rettenetesen izgultam és bár nem ment rosszul, amint hazaértem elbőgtem magam ahogy a feszültség kiment belőlem. Sajnos az oktatóm csak másodállásban oktat, így lassan haladunk, de ha minden jól megy még szeptemberben vizsgázhatok.

Augusztus az én hónapom ugyanis ilyenkor van a szülinapom. Idén pedig nagykorú lettem, betöltöttem a 18-at. Igazából semmi felhajtás nem volt, sütöttem egy tortát (mint egész nyáron), amikor apa hazaért mondta, hogy ilyenkorra már megvoltam, anya meg meghúzta fülem és ennyi. Így lettem 18.

Nem csak nekem van ilyenkor a szülinapom, hanem a blognak is, ugyanis 2018. augusztus 27-én gondoltam ki az IMWM nevet és még aznap fel is került az első Üdvözletem! című bejegyzésem. Úgyhogy boldog szülinapot IMWM!

Az utolsó hetemet a barátommal töltöttem, amire egész nyáron nem sok lehetőségünk volt. Voltunk a városban sétálni, sütizni, fagyizni, állatkertezni, néztünk sorozatot, filmeket, jártunk koncerten (amiről készülőben az élménybeszámoló), ma pedig visszaköltözött a kollégiumba 100 kilométernyire tőlem.

 .

Lényegében ezek történtek velem egész nyáron. A bakancslistám töredékét sem sikerült teljesítenem, sőt kifejezetten alulteljesítettem, de ha minden igaz ez volt az utolsó nyári szünetem, így nem bánom, hogy lustálkodtam. Így is rengeteg helyre eljutottam, új élményekkel gazdagodtam. Jövőre már dolgozni szeretnék, rendes, főállásban, aztán meglátjuk mi sikerül. A következő amire koncentrálok az a jogosítvány megszerzése és az érettségi.

Mindenkinek kitartást az iskolakezdéshez! Nektek mivel telt a nyaratok?

.

.

.

Dooir