Valami hiányzik, na de mi? Szerintem ez volt a leginkább szabadon értelmezhető téma a BloggerKépző kihívásában. Volt, aki elhunyt szeretteiről írt, volt, aki itthon nehezen beszerezhető piáról, volt, aki a hétköznapi apró örömökről. És én miről fogok írni? A kimaradt bejegyzésekről.

Nem tudom mennyire tűnt fel az utóbbi időszak posztkáoszában, hogy pár nap, pontosabban három kimaradt. A nyolcas, a huszonötös és a huszonhatos. Először csak átugrottam őket, hogy jó majd később megírom, de nem. Ezeken elbuktam. Most itt összefoglalom melyik miért nem sikerült.

Nyolcadik nap: Egy régi fénykép rólam

Először szerettem volna megcsinálni, de aztán inkább hagytam. Őszintén nem szívesen osztok meg magamról képet. Ez nem ellenetek szól. Még a privát Instámon és Facebookomon is csak egy-két kép van rólam, a többi inkább torta, motor, rajz vagy valami hasonló. Régi képet meg még kevésbé rakok fel szívesen. Pár éve volt divat egy kihívás Facebookon, hogy nemtudom milyen régi képet kellett magunkról kirakni. Többen is kihívtak, de azt sosem teljesítettem.

Huszonötödik nap: Az utolsó alkalom, amikor sírtam

Számomra meglepő módon ehhez a témához is írtak többen is. Nekem a sírás egy nagyon privát, intim dolog. Még a szeretteim előtt sem engedem meg azt a luxust, hogy sírni lássanak, így a könnyeimet általában este a párna kapja. Gyakran teljesen értelmetlen dolgokon is elbőgöm magam és nem gondolom, hogy a nyavajgásom megérne egy bejegyzést.

Huszonhatodik nap: A legjobb nyaralás

Ennek egyszerű az indoka: nem tudok választani. Meg az is közrejátszott, hogy szeretnék egy bejegyzést az idei nyaralásról, ami nem volt az eddigi legjobb (de persze jó volt) ezért nem a kihíváson belül írtam róla. Július elején volt, így ebben a hónapban még nem jutott időm rá, de augusztusban erről is olvashattok.

Ezek hiányoznak. Ti hogyan értelmeztétek volna a feladatot?

.

.

.

Dooir