Gondolom mindenki tisztában van az oktatási rendszerünk problémáival, hiányosságaival. Az elmúlt pár hétben több kiemelkedő eset is bizonyította, hogy ami most megy az nem működőképes és sajnos az a tapasztalat, hogy évről-évre romlik. Most igazából nem is magát a rendszert terveztem szidni (pedig tudnám) csak az elmúlt hetek eseményeit vitatnám meg veletek, ha már a tanárokkal nem lehet.

Lopások az iskolán belül

Az iskolánkban két hét alatt összesen több, mint százezer forintnyi lopás történt. A mi osztályunkban is két lány pénztárcájából tűnt el pénz. Mi ilyenkor az első, ha észreveszed? Szólsz az osztályfőnöködnek. Eddig meg is történt minden. Aztán semmi. Pár nappal később annyit mondtak, hogy reggel fotózzuk le a nálunk levő bankjegyeket. Ennyi. Mivel a tanárokra nem számíthattunk, elkezdtünk nyomozni és úgy tűnik meg is van a tettes. Mostanra rendőrségi ügy lett belőle (hetekkel később), de arról egy szó nem esett, hogy egyébként ilyen esetben mit tehetünk vagy, hogy hogyan lehetne kivédeni, hogy valaki áldozattá váljon. Jelenleg pénztárcával és telefonnal tesizünk, mert nem találtunk ki jobbat.

Idegbeteg az osztályban

Már korábban olvashattatok Pistiről az idegbeteg osztálytársamról. Nos, az előző bejegyzés óta történt egy komolyabb incidens. Nem csinált meg egy kötelező feladatot, ami miatt szólt neki a tanár (mások, akik nem csinálták meg szó nélkül megkapták az egyest). Egyik osztálytársam mondta, hogy akkor neki is jár az egyes, mint mindenki másnak, erre Pisti bedühödött, a másik srácnak vágott egy kulacsot, nekiment, rúgta, ütötte, majd végül egy székkel próbálta megdobni. A srác karja végig lila lett és lett egy hatalmas karmolás rajta. Másnap kollektíven odaálltunk az osztályfőnökünk elé, hogy félünk itt lenni és szeretnénk valamilyen megoldásra jutni, akár szülők, akár szakember bevonásával. Annyit kaptunk, hogy ő intézkedik, mi meg szálljunk le a témáról. Jelenleg ki sem mondhatjuk Pisti nevét. Komolyan. Tegnap nem volt suliban és amikor a hiányzók között soroltuk, a tanár kiakadt, hogy miért vele foglalkozunk már megint ahelyett, hogy a saját dolgunkkal törődnénk.

Késelés a szomszéd iskolában

Gondolom mindenki hallott a győri késelésről. Az eset nem egész egy kilométerre a mi sulinktól történt, már kb 20 perccel a történések után nálunk is ettől volt hangos az iskola. Hívogattuk a Jedlikes ismerősöket, ki mit tud az esetről, mindenkit érdekeltek a részletek. Minket különösen a fent említett eset miatt (a két dolog között kb 3 nap telt el), még aznap fel is hoztuk a témát az ofőnknek, de hát haladni kellett az anyaggal, így nem beszélhettünk erről sem. Azóta fejlemény, hogy az iskolánk portájára tegnap kiragasztottak egy papírt, ami szerint nem vihetünk kést/éles tárgyat, ha mégis azt a tanár elveszi és a szülőnek adja vissza. Az iskolám reakciója egy papírdarab arra, hogy egy kortársunk annyira reménytelennek látta az életet, annyira kétségbeesett volt, hogy kést rántott egy tanárával szemben, amivel valószínűleg mindkettejük életét tönkretette.

Hozzátenném egy barátom a Jedlikbe jár tőle tudom, hogy a szülők már aznap délután kaptak egy tájékoztató e-mail-t az esetről. Ennek a barátomnak az anyukája együtt dolgozik az enyémmel, így ő is hallott már a mi sulinkban zajló történésekről. Beszélt az osztályfőnökkel és elmondta, milyen korrektnek tartja ezt a hozzáállást, mert más sulikban nincs ilyen. Mint kiderült a tanár korábban nálunk tanított, de elment, mert itt semmiről nem lehetett beszélni. (Legalább nem csak én látom így)

Mi lesz velünk az érettségi után

Az összes tanár azt hajtogatja, hogy így érettségi, meg úgy érettségi. Leginkább olyan szempontból, hogy hülyék vagyunk hozzá, megbukunk, hülyeségeket fogunk írni, nem is engednek érettségizni… csupa pozitív gondolat. Igazából tudjuk, hogy nem vagyunk olyan hülyék, mindenkinek lesz érettségije, de utána mi lesz? Van lehetőség a sulinkban maradni ötödévre. Annyit már megtudtunk, hogy van két szak, de hogy milyen munkahelyen/munkakörben helyezkedhetsz el a végzettségeddel azt senki nem tudja megmondani. Vagy mi lesz egyetemen? Miben más, melyik tárgyat kéne jobban megnyomni, miből érdemes ahhoz emeltezni. Egyáltalán már az segítség lenne, ha mehetnénk nyíltnapokra, de ezt is csak akkor tehetjük meg ha igazolja szülő vagy orvos.

Mi leszek, ha nagy leszek

Kicsit kapcsolódik az előző ponthoz, de mégis más. Valamiért az osztályfőnököm elképzelése az, hogy mind a 30 ember az osztályból diplomás könyvelő, titkárnő vagy banki alkalmazott lesz. Oké, gazdaságot tanulunk, de ebben a szakmában az a jó, hogy millióegy helyen tudjuk kamatoztatni a végzettségünket. Meg hát persze ahányan vagyunk annyi félék vagyunk, van, aki azért van itt mert a szülei szerették volna, van, akinek csak nem volt jobb ötlete, van, aki közben gondolta meg magát és persze akad olyan is, aki célirányosan jött ide. És hogy ez a 30 ember merre menne tovább? Van, aki marad ötödéven, hatodéven, mérlegképes könyvelő lesz és elmegy egy céghez dolgozni, van, aki tervezi, hogy egyetemre megy és gyógypedagógus lesz, van, aki inkább a művészetek felé akar haladni, van, aki egy teljesen új szakmát akar tanulni, van, aki alkalmazottnak készül van, aki vállalkozónak, van, aki politikusnak, aki körmösnek, aki fotósnak készül. És erről nem beszélhetünk. Én egyszer említettem az osztályfőnöknek, hogy cukrász szeretnék lenni, nos nem kicsit akadt ki.

Most ez az öt olyan dolog jutott eszembe, ami akár egy-egy osztályfőnöki óra témáját is képezhetné, ami idén még nem volt, ugyanis „haladni kell a tananyaggal”. Szerencsére van egy olyan tanárunk, akivel beszélhetünk, ő tudja, hogy milyen allergiáim vannak és hogy cukrászdát szeretnék, hogy az egyik srác szívesen mutat be bűvésztrükköket, a másik a FIFA-ért van oda, tudja ki néptáncol, ki hallgat metált és hasonlók. A diákok szeretik ezt a tanár, valahogy a tanáriban már nem örvend ekkora népszerűségnek.

Nálatok mi a helyzet? Van olyan tanár, akivel beszélgethettek vagy ti is csak a tananyagról beszélhettek?