Ez is sok gondolkodást igénylő feladat volt. Ha belegondolsz te elsőre meg tudod mondani ki a legfontosabb ember az életedben? Szerintem erre nem tudják sokan rávágni a választ. Én is rengeteget agyaltam, hogy kiről írjak. Gondoltam anyára, apára, a húgomra, a barátomra aztán rájöttem, hogy egyik sem jó válasz, ugyanis nem ők a legfontosabbak. Na, de akkor ki az? Én.

Először úgy voltam vele, hogy ezt nem írom le, mert elég egoistán hangzik, pedig igazából nem az. És milyen furcsa dolog, hogy sokan félünk kijelenteni, hogy mi magunk vagyunk a legfontosabbak a saját életünkben. Pedig így van vagy legalábbis így kellene lennie.

Én sokáig (valamilyen szinten még mindig) másokat helyeztem előtérbe a saját boldogságommal szemben. Erre csak nem olyan rég döbbentem rá, hiszen már annyira megszoktam, hogy fel sem tűnt, ha valamit átengedtem másoknak. Mondok rá néhány példát.

Idén az infotermünkben csak néhány jobb „új” szék volt és az egyik ilyen az én helyemen volt. A mellettem ülő lány mindig ezeket a székeket vadászta és amikor a fiúk befoglalták az összeset, akkor én átengedtem neki az enyémet. Úgy voltam vele igazából mindegy, hogy kb 30 percig (mindig előbb elengedtek) min ülök, úgyse harisnyába vagyok, amit kiszakítana. Onnantól kezdve ez a lány minden óra előtt kicserélte a székemet és mint év végén kiderült, ő azt hitte, hogy én jobban szeretem a kisebb széket.

Aztán, az osztályunkban ültetés van (légyszi mondjátok, hogy másnál is van még középsuliban ilyen) és az egyik ilyen alkalommal éppen beteg voltam. Nekem a fal melletti oldalon volt a helyem, amit szerettem is és mivel szünetekben se nagyon mászkáltam, így még praktikus is volt. Aztán aki oda lett ültetve amíg nem voltam addig belül ült a helyemen, aztán amikor mentem akkor is benn maradt, én meg megkaptam a külső helyet. A következő ültetésnél aki mellém került, egyből beült belülre mondván én úgyis jobban szeretek kívül. Elmeséltem neki is, hogy kerültem a helyemre és onnantól érkezési sorrendben választhattunk, hogy kívül vagy belül ülünk.

Kis dolgok ezek, de ezekből is látszik mennyire alárendelem magam mások gondolatának. Ezzel a bejegyzéssel nem sajnáltatni akarom magam, hiszen már kezdek kitörni ebből a burokból. Csak szeretném, ha mások is észrevennék, hogy igazából mindenkinek magának kellene a saját életében a legfontosabbnak lennie.

.

Te kit tartasz a legfontosabbnak az életedben?

.

.

.

Dooir