Október 4. az állatok világnapja (és Assisi Szent Ferenc napja) úgyhogy arra gondoltam írok nektek arról milyen az élet állatokkal.

Mindig is voltak állataink. Falu végén lakunk így van is rá lehetőségünk. Én ezt sosem bántam. Tavaly osztálykiránduláson állatsimogatóba is bementünk egy osztálytárssammal, ő kiakadt azon hogy milyen büdösek én pedig megörültam neki. Nem mintha arra vágynék, hogy egész nap disznószagban legyek, de az állatszag a kiskoromra emlékeztet.

Most pedig jöjjön néhány tanulság amit gazdiként tanultam

1. Ha a kutyám játszani szeretne, játszunk – nem számít mennyire vagyok fáradt
   Lehet, hogy épp edzésről értem haza és fáj a lábam vagy suliból épphogy hazaestem, ha a kutyám hozza a gumikacsáját (mostanában ez a kedvenc játéka és teljesen úgy néz ki vele, mintha cumizna), akkor tudom, hogy játszani kell. Lehet, hogy csak egy kört futok vele, lehet, hogy eldobom, ő visszahozza megmutatni (persze úgy, hogy pont ne tudjam elvenni tőle), lehet, hogy fél óráig, vagy csak 2 percig, de akkor csak a kutyával foglalkozom.
   
   
2. Bármelyik állatot meg lehet nyerni egy kis nasival
   Ez tényleg igaz minden állatra birkától a tengerimalacon át a cicákig bárkit meg lehet nyerni egy kis nasival. Gyakran az sem számít mit adsz nekik, csak örülnek, hogy a gazdi ad valamit. Kutyánk kedvence a zsemle, azt sehogy nem tudod elvenni tőle. Amint hallja, hogy beér a faluba a kenyeresautó, már ott ül a kapuban nyálcsorgatva és tudja, hogy úgyis kapni fog. (Mint Pavlov kutyája, csak nem a csengőre, hanem a zenére reagálva)
   
   
3. Ha a cica aludni akar alszik – ha rajtam akkor rajtam
   Szerintem ezt minden macska gazdi megtanulja. Nálunk a cicák abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy bejöhetnek a házba, sőt jelenlegi macskánk benn is alszik. Sokszor van, hogy leülök a kanapéra ő az ölembe ugrik és elalszik. Innentől nem számít, hogy még lenne dolgom, kényelmetlen úgy ülni stb. olyan aranyosan alszik, hogy nincs szívem megzavarni.
4. Mindegy milyen játékot veszel/csinálsz-úgyis talál jobbat
   Régebben vettünk mindenféle játékot a macskáknak, kutyáknak, tengerimalacoknak… mindenféle állatnak. Legjobb esetben is max egy hétig tartott a lelkesedés (kivéve a gumikacsával, az tartós szerelem) aztán megunták és mindig találtak valami jobbat. Macskáknál a legjobban a gyűrött alufólia jött be, a sulis füzeteim, a tollaim, meg a lábunk (annál szerintem nincs is jobb játék), mondjuk a láb kutyánál is bevált. Úgyhogy már nem is veszünk nagyon játékokat nekik, úgyis találnak valamit.
   
   
5. Mindegy milyen nasit veszel – annál is talál jobbat
   Nagyjából ugyanaz a helyzet, mint a játékokkal. Mindegy milyen drága/márkás nasit veszel biztos, hogy talál jobbat. Mint ahogy már fentebb említettem a kutyám kedvence a zsemle, illetve a száraz kenyér. Simán elcserélné ezekért a legfinomabb husikat is.
   Amikor jártam lovagolni rendszeresen vittünk a lovaknak jutalomfalatot. Egyszer amikor sok pitypang volt csináltam egy koszorút belőlük, erre az egyik pacó kitalálta, hogy ő azt fogja megenni.
   
   
6. Mindegy milyen fekhelyük van
   Ugyanaz, mint a föntebbieknél. Kutyánknak nagyon jó, szigetelt, bélelt kuckót csináltunk erre hova ül? A másik kutyára, vagy a lábunkra vagy a kedvencem amikor nem ül le mert túl hideg a föld, hanem csak leguggol. Cicánknak meg ott a szuperpuha „ágyikó” és hol fekszik el? A fejemen. Nem vicc. A cicánk kedvenc pihenőhelye a fejünk teteje. Amikor kisebb volt ezzel még problémánk se volt, de amióta megnőtt már nem rajongunk érte.
   
   
7. Nincs az az ajtó/ketrec/hám, ami megállítja őket
   Ezt már kiskoromban megtanultam amikor birkáink voltak. Az óljukból kivezető folyosón voltak a nyuszik ketrecei. Az egyik birka megtanulta kinyitni és egyik nap amikor mentünk becsukni az állatokat arra lettünk figyelmesek, hogy üres az összes ketrec. Ezzel annyi volt a probléma, hogy épp akkor voltak kisnyulak is úgyhogy jó páran voltak. Utána ment a kergetőzés a kertben mire sikerült a legtöbb nyuszit összeszednünk (egyébként nagyon gyorsak).
   Egy másik eset amikor kivittük a tengerimalacokat legelni, hámmal. Nagyon figyeltünk rá, hogy jól rögzítsük (ami amúgy nem is olyan könnyű), erre egyszer csak annyit látunk húgommal, hogy az egyik tengericoci fut az udvaron. Alapból azt se tudtuk, hogy így tudnak futni, általában csak aludni szoktak. Úgyhogy megint jött a futás, hogy elkapjuk.
   Ezek után már nem is olyan meglepő, hogy a kutyánk ki be tud mászkálni a házban, a macska meg simán kimászik a ketrecéből (éjszakára be van csukva).
   
   
8. Rosszabbak, mint a kisgyerekek
   Unokatesómnál van kisgyerek (1 éves múlt) és még ő is azt mondta, hogy a macskánk rosszabb, mint a kisfia (pedig ő se kisangyal). Ez a cica amúgy tényleg szörnyű tud lenni, felmászkál a pultra, mindent letámad, szétszed, ha épp olyan hangulata van.
   
   
9. Nem lehet rájuk haragudni
   Ha hazaérek és látom, hogy a kutyánk tekereg és húzza a fülét, egyből tudom, hogy megint ásott. Ha esetleg észreveszem magát a gödröt és rákérdezek ki csinálta akkor nézeget jobbra balra mintha keresne valakit, akire ráfoghatja. Ahogy a nagy bociszemeivel nézni tud azzal mindenkinél eléri, hogy ne haragudjanak rá. Még apánál is (ami nem könnyű), igazán megtaníthaná.
   
   
10. Unalmas lenne nélkülük
    Nem számít mennyire rosszak, fárasztóak rossz lenne, ha nem lennének. Kiskoromtól kezdve állatok mellett nőttem fel, így el sem tudnám képzelni az életemet nélkülük. Mindegy milyen fáradtan esek haza az első mondatom tuti az lesz, hogy „Sziia Roxii” (a kutyánk neve Roxi, és direkt a dupla i). Esős napokon nem is lehet szerintem macska nélkül bekuckózni a szobába. Fárasztó, szürke hétköznap reggeleken pedig a kávén kívül az egyetlen, ami felvidít amikor meglátom Roxika még az enyémnél is álmosabb fejét kilógó nyelvét (ha alszik akkor kidugja utána meg elfelejti behúzni).
    
    

Nektek vannak állataitok?