A mai BloggerKépző kihívás témáját már nagyon vártam, hogy megírhassam. Kezdem úgy gondolni, hogy valami nálam fordítva van bekötve, mert mások ezt találják nehéznek, míg amivel nekem gyűlt meg a bajom azt könnyűnek. Na, de mi is ez a téma, amit annyira vártam, ez a „Véleményem a függőségről” című bejegyzés.

És miért vártam én ennyire ezt? Azért, mert a környezetem tele van függőkkel és biztos vagyok benne, hogy a te környezeted is, sőt azt is meg merem kockáztatni, hogy te is függő vagy aki most ezt olvasod. Már most érzem, hogy lesz, aki ezen a kijelentésen felháborodik és talán be is zárja az oldalt, de bízom benne, hogy lesznek, akiket tovább visz a kíváncsiság és a bejegyzés végére ők is egyetértenek velem.

Amikor a legtöbb ember meghallja a függőséget általában a drogokra és az alkoholra asszociálnak, pedig nem is ezek a leggyakoribbak. Ott van például a 21. század kreálmánya a telefonfüggőség. Én őszintén bevallom és tudom magamról, hogy telefonfüggő vagyok. Van képernyőidőmérő az okoskámon és heti átlagban napi 3 órát használom. Gondoljatok bele 7x3=21 plusz-mínusz pár óra és a hétből egy teljes napom ment el csak a telefonomra. (Egyébként a hivatalos állás szerint napi 2 óra telefonozás már függőség) És ami a legszomorúbb, hogy a körülöttem levő emberek közül én használom a legkevesebbet és mások észre sem veszik magukon.

Gyakran olyan is van, hogy 1-1 játékra kattanok rá. Általában azokra, amiket kifejezetten addiktív játéknak fejlesztenek és szerintem igen hatásosra sikerednek. Sokszor közben észre sem veszem mennyi időm ment rá el csak utólag amikor azt nézem mivel mennyit foglalkoztam.

Aztán ott van a kávéfüggőségem, vagyis inkább a koffein iránt érzem ezt. Minden nap kétszer is kávézom, egyszer a reggeli mellé, egyszer meg a mamámmal. Ha valamelyik kimarad akkor szinte legyőzhetetlen álmosságot érzek és akkorákat ásítok, hogy egy busz elférne a számban. Ha pedig véletlen mindegyik adag erősre sikerül (bekeverős kávét iszom) vagy kicsit később fogyasztom, akkor hajnalig nem alszom el, de mivel legkésőbb 8-kor felkelek így még álmosabb vagyok, mint előtte, tehát több kávét iszom és így kezdődik az ördögi körforgás. Mondjuk ma még csak egy kávét ittam, úgyhogy úgy néz ki, hogy fogok aludni.

Vagy beszélhetünk a felnőttek nagy részét érintő munkaalkoholizmusról. Komolyan, ez egy létező függőség. Többek között pedig anyámat is érinti. Egyéni vállalkozó, így amikor csak lehet a cégével foglalkozik. Nem ritka, hogy túlórázik, délután visszamegy, hétvégén is bemegy pár dolgot elintézni vagy hazahozza a munkát, sőt sokszor éjszaka is fenn van mert a még elintézetlen dolgok járnak a fejében.

Aztán van ismerősöm, aki a kakaó függője, a lájkoké, a sminkelésé, az édességé, a sorozatoké, a játékoké. Tehát többféle dolog is okozhat addikciót (valamiért nagyon szeretem ezt a szót), mint amennyiről elsőre gondolnánk. Ezek szerintem addig nem is okoznak gondot amíg az elszenvedőjük legalább valamilyen szinten fel tudja ismerni a problémát vagy van valaki, aki segít neki felismerni. A valódi gond ott kezdődik amikor valaki már nem látja, hogy az rossz, amit csinál, hogy túlzásba viszi és mivel a legtöbbször csak az ilyen esetekről hallunk, szerintem ezért alakul ki az emberekben olyan szörnyű kép a függő szóról. Persze ettől még nem tartom jó dolognak csak tudom, hogy ez is az életnek egy olyan területe, ami mindenkit érint, mégis nem a megfelelő figyelmet kapja. Fontosnak tartom, hogy beszéljünk róla. Ezért is örültem, hogy ma leírhattam a véleményemet a függőségről.

Nektek van valamilyen függőségetek?