Szerintem szinte mindenki néz valamilyen sorozatot, még ha nem is rendszeresen, de legalább a tévében elkap egy-egy epizódot. A mai kihívás témája is ezzel kapcsolatos, ugyanis ma a kedvenc sorozatomról fogok írni nektek.

Ebben a hónapban sok olyan téma volt, ami komolyabb fejtörést okozott (és még okoz is) nekem, hogy pontosan miről írjak. Gondoltam arra, hogy egy régi nagy kedvencről írjak, egy sokszor végignézettről, vagy esetleg többet is említsek, de végül úgy döntöttem, hogy arról az egyről írok amelyik már hónapok óta leköt szabadidőmben. Ez pedig nem más, mint a Dr. Csont.

Igazából sosem gondoltam, hogy egy ilyesfajta sorozat le tud engem kötni. Persze már régóta tudtam a létezéséről, hiszen nem egy új alkotás, de valahogy sosem jutott eszembe, hogy nézzem. Egyszer, amikor barátoméknál voltam épp előjött ez a téma, mert régen nézték a tévében és a szülők úgy döntöttek újranéznék, úgyhogy a fiúkat szekálták, hogy töltsék le nekik. Ezek után szinte minden ebédnél (ezt mondjuk sosem értettem miért kell mennie a tévének), kártyázásnál, esti filmnézésnél ezt néztük. Egészen megtetszett a sorozat, de nem örültem, hogy csak egy-egy részt látok belőle és amikor valami több részen át tartó sztori volt akkor nem értettem, így itthon is belekezdtem.

Ez körülbelül 3-4 hónapja volt és azóta is nézem. Igazából ma kezdtem neki az utolsó évadnak, ami szám szerint a tizenkettedik. Persze tudtam, hogy egy hosszabb sorozatról van szó, de engem is meglepett a 12 évad gyakran több mint 20 résszel. Tehát ha valaki sok időt kíván sorozatnézésre szánni, azoknak nagyon tudom ajánlani.

Ha valaki esetleg nem ismerné a történetet: a washingtoni Jefferson Intézet és az FBI nyomozásairól szól. A főszereplők az „agyasok”, azaz a doktorok és a gyakornokok, illetve Booth az FBI különleges ügynöke. Együtt derítik ki a gyilkosságok részleteit és kapják el a gyilkosokat. Nagyon leegyszerűsítve ennyi lenne a sztori.

Még ha tudom is, hogy lényegében „mese” akkor is lenyűgöző tud lenni, hogy egy-egy csontból, fogból, részecskéből miket ki tudnak deríteni. Amiket még imádok azok a magas intelligenciával rendelkező gyilkosok, oké ez kissé furán hangzik. Számomra az IQ szint fontos dolog és a hülyéket kifejezetten nehezen tolerálom. Ez most totál úgy hangzik mintha egy gonosz, bunkó ember lennék, de higgyétek el igazából egészen szerethető vagyok. Na, a lényeg, hogy kifejezetten szeretem azokat a részeket, amikor a gyilkos egy lépéssel az agyasok előtt jár.

Ezek mellett a személyes szálakat is szeretem. A legtöbb történet kifejezetten szerethető és nem viszik túlzásba őket. Vannak benne szerelmek, családi sztorik, régi sérelmek és egy csomó olyan dolog, amik bárki életében előfordulhatnak. Szerintem a sorozatban mindenki talál magának szimpatikus karaktert.

Ezen kívül még sok olyan sorozat van, amiket néztem, többségében szerettem is és nem lehetetlen, hogy a jövőben még olvashattok ezekről.

Nektek melyik a kedvenc sorozatotok?

.

.

.

Dooir