A BloggerKépző kihívását visszamenőleg is teljesíteni akarom, úgyhogy itt is van a 9. téma: Piercingek vagy tetoválás

Előre örültem ennek a témának, hiszen ez olyan, amiről mindenkinek van valamilyen véleménye. Egy előző blogomon már írtam a tetoválások történetéről és egyébként is érdekel a téma.

Kiskorom óta mindig is szerettem a kezemre rajzolni, általánosban csillámtetkókat csináltam családinapokon (micsoda alliteráció), 9.-ben óriásmandalákat rajzoltam a kezemre, pár éve meg már hennázom is. Tehát mondhatom, hogy a tetoválások valahogy mindig ott voltak az életemben. Nem titkolom, hogy felnőttként szívesen varratnék is magamra pár mintát.

Unokatestvéremnek van több tetoválása is, de szerencsétlenségére ebből párat hirtelen felindulásból választott. Az egyik tetoválását pár hónap után varratta át, de az most jobban hasonlít egy nagy fekete pacára, mint egy szép rózsára.

Én mindenképp olyan mintákat szeretnék, amiket legalább egy évig nézegetek mielőtt biztosra mondom. Már most van pár olyan minta, amit egy ideje kinéztem é még mindig tetszik. Ilyen a farkas és az oroszlán motívuma a két bokámra/vádlimra, egy mandala a vállamra és majd, ha anya leszek (ha lesz ilyen) szeretnék egy erre utaló szimbólumot is. Ami még nagyon tetszik azok a szárnyak a háton, de valahogy azt magamon sose tudnám elképzelni.

Szeretem azokat a tetoválásokat, amiknek valamilyen komolyabb jelentése van és nem csak „jaj, de jól néz ki”. Motorostalálkozókon sokféle embert látni, sokféle tetoválással. Vannak, amik tényleg vonzzák a tekintetet, bár igazából senkinek se tetszik. Ezek általában a teletetovált karok, lábak, egymáshoz nem passzoló vagy elmosódott mintákkal. Aztán vannak, amik szinte észrevétlenek, de annál jobbak (legalábbis szerintem). Egyik ismerősömnek van a karjára varrva rovással „Áldott légy, ha ezt elolvasod”. Számomra fontos a magyarság így a rovás is (egyébként ennek oktatása is nyári munkám) így nagyon örültem, amikor megláttam ezt a tetoválást.

Egyébként ahová a legszívesebben tetováltatnék az az alkarom, de mivel cukrásznak készülök ezt nem tehetem meg. Számomra a cukrászkodás és a vevők elégedettsége elég fontos és nem egy olyan ismerősöm van, akinek a tetoválás koszt jelent. Van olyan, aki inkább nem eszik fagyit, ha az ott dolgozó karján van bármilyen minta. Én nem szeretném, ha ez miatt lenne kevesebb megrendelésem.

Na és mi a helyzet a piercingekkel?

Kiskoromban ezekért is odavoltam, mert a táncedzőmnek is van egy köldökpiercingje és hát akkor ő volt az isten számomra. Mostanra már ezekkel is visszafogottabb vagyok. Ebből is van olyan, amit szívesen viselnék magamon, ez pedig a fülben egy daith nevű piercing. Azért szeretném ezt mert nincs látványos helyen és ha jó helyre sikerül szúrni akkor lényegesen csökkentheti a fejfájások számát, amiből az utóbbi évben volt pár.

Több osztálytársam is visel magán valahol testékszert, van fülön, orrban, köldökben, de ezek valahogy nem igazán fognak meg. Persze menő, meg minden, de alapból a fülbevalót sem bírom, az orromat szinte folyton fújom, a köldökpiercingről meg már hallottam elég rémtörténetet (pl. pólóval együtt kitépték).

És persze azt is tudom, hogy ezt is megbízható helyen kell csináltatni, mert láttam ahogy néhány osztálytársam hetekig, de volt, aki hónapokig fájlalta az ékszer környékét és többször is begyulladt a seb.

Tehát minkét dolog olyan, amit szívesen viselnék magamon, természetesen a saját feltételeimmel.

Nektek mi a véleményetek ezekről? Esetleg van tetoválásotok, piercingetek? Vagy netán terveztek valamilyet?

.

.

.

Dooir