Igyekszem bepótolni a lemaradásomat, úgyhogy itt is van az 5. napi BloggerKépző kihívás témája: Bűnös szokásaim.

Szokásai mindenkinek vannak. Hogy azok jók vagy rosszak, esetleg kifejezetten bűnösök szerintem elég szubjektív dolog. Sokáig gondolkodtam azon mit is írjak ebbe a bejegyzésbe, hiszen nem is olyan könnyű szembesíteni magamat a rossz szokásaimmal. Még akkor is, ha tudom, hogy ezek egyébként nem visznek előrébb az életben.

Halogatás

Tényleg képes vagyok mindent az utolsó pillanatra hagyni. Pont pár napja olvastam, hogy ha az utolsó pillanat nem létezne, akkor semmi nem készülne el. Ez rám tökéletesen passzol. Mindent meg tudok magyarázni, hogy miért jobb nekem hogyha másnap/következő héten/hónapban kezdem el. Jelenleg a jogosítvánnyal vagyok úgy, hogy addig halogattam a KRESZ-t (február óta), hogy valószínűleg ősszel lesz csak a vezetési vizsgám (egyébként 22-én vizsgázom KRESZ-ből)

Evés

Ahogyan mások bejegyzéseit olvastam a témában, úgy láttam ez mindenkinél előjött. A legtöbbeknek ez egy tábla csokit, esetleg zugevést jelent. Nálam kissé más. (Jó néha az előzőek is megesnek, de kinél nem?) Már többször olvashattatok az allergiáimról. Többek között a tejfehérjére is allergiás vagyok. Szigorúan tartom a diétát, kibírom, hogy ne nyaljak bele picit sem mások fagyijába, de ha előkerül egy sajt, annak nem tudok ellenállni. A sajt az egyetlen olyan tejtermék, amit nem tudok nélkülözni, persze tudom ebből is vannak már vegán változatok, de azért az mégis más. Persze azért ennél is figyelek arra, hogy amennyire lehet kis mennyiségben fogyasszam.

Gyűjtögetés

Ez úgy tűnik öröklődik a családban. Szeretek mindent elrakni és megőrizni. Tudjátok a kisgyerekeknél van az a korszak amikor az anyukájuk táskája valahogy megtelik kavicsokkal, mert azokat muszáj összeszedni. Na, nálam ez még mindig tart, csak már a saját táskámba pakolom. Gyűjtök köveket, kagylókat, tobozokat, éttermekből fogpiszkálót, fagyizóból szalvétát, elrakom az összes táncos pólómat (12 év alatt jó néhány összejön), belépőjegyeket, karszalagokat. Oké ez így leírva rosszabbnak tűnik, mint amilyen.

Telefonozás

Mindig elborzadva néztem a kortársaimat (vagy mostmár inkább az összes többi embert), hogy mennyi időt képesek a telefon előtt tölteni és bátran hangoztattam, hogy én sose leszek ilyen. Aztán megkaptam az első okostelefonomat (16 évesen) és engem is beszippantott a telefon. Eleinte tényleg nemigazán használtam, aztán szép lassan felfedeztem és ma már (sajnos) nem ritka, hogy 4 órát is eltöltök nyomkodással, úgy, hogy abból legfeljebb egy fél óra volt hasznos. Ez egy olyan szokásom, amin szívesen változtatnék, de csak ideig-óráig sikerül. Tartok netmentes, képernyőmentes napokat, amiket még bírok is, de amint visszakerül a telefon, újra rajta lógok. És ami a legdurvább benne, hogy a mai napig én használom a legkevesebbet az ismeretségi körömben.

Most így ezek jutottak eszembe, mint bűnös szokások. Furcsa így leírva látva őket, de ez talán jobban ösztönöz, hogy tegyek ellenük.

Nektek milyen bűnös szokásaitok vannak?

.

.

.

Dooir