Mostanában az egészségi állapotomat közel sem nevezném egészségesnek. Eddig mindig csak a háziorvosomig jutottam, de a héten másokkal is sikerült megismerkednem és rájöttem, hogy nem csak egyféleképpen lehet hozzáállni a betegekhez. Na de kezdjük az elején.

Már jó néhány hónapja szinte folyamatos hőemelkedésem van, gyakran lázzal és erős fejfájással kiegészítve. Illetve az orrom hajlamos spontán orrvérzéseket generálni a legváratlanabb helyzetekben (pl amikor épp a wc-én ülök). Már többször voltam ezekkel a tünetekkel a háziorvosomnál, akitől mindig ugyanazt a választ kaptam: „Szedj C-vitamint, torokfertőtlenítőt és ha zavar a láz akkor vegyél be lázcsillapítót”. Nem mintha ezeket nem próbáltam volna (bár a torokfertőtlenítőt a mai napig nem értem). Tudni kell, hogy már idősebb a doki (szerintem pár éven belül nyugdíjba is megy) és nem szereti az új dolgokat és azt is, hogy én nem különösebben vagyok oda érte. Kiskoromban nagyon sokat voltam hasfájós amivel sokszor mentünk orvoshoz, ahol annyit mondtak: „Csak a lelke fáj, anyahiánya van” évekkel később (magánúton) kiderült, hogy kb a fél világra allergiás vagyok és attól voltam pocakfájós, de mivel későn vették észre már ki sem nőhetem. Ezek az allergiák még mindig nincsenek benn a doki adatbázisában hiszen „ezek úgysem olyan fontosak”.

Aztán egy nap kiderült, hogy helyettesítés van a rendelőben, így egy másik dokihoz kerültem. Teljesen ledöbbenve jöttem ki. Tényleg foglalkozott velem, pikk-pakk intézett beutalót és tényleg érdekelte hogy vagyok. Közben egy másik betegre is figyelt és mindennel képben volt. Furcsa volt hiszen ezelőtt ilyet még nem láttam. (Plusz gyerekorvosként egy kis plüsst rakott a sztetoszkópjára, ami szerintem nagyon aranyos gesztus) Jelenleg elég valószínűnek tűnik, hogy rendesen is átjelentkezünk hozzá és akkor talán más megoldást is kapnánk, mint a lázcsillapító-torokfertőtlenítő-C-vitamin hármas.

Ma egy újabb dokival is találkoztam a beutaló álltal. Igazából a doktornő aranyos volt, de az asszisztense engem teljesen felhúzott. Fül-orr-gégészeten voltam az orrvérzés miatt és nem is értem miért úgy éreztem 17 és fél évesen már csak el tudom mondani magamtól, hogy mikor, mennyire vérzett az orrom, ezért anyát a váróban hagyva mentem be a vizsgálóba. Ekkor az asszisztens egyből kérdezte, hogy kivel vagyok én válaszoltam, hogy anyával. Erre olyan szinten elkezdett kiosztani, hogy mit képzelek, hogy kiskorúként egyedül megyek és most azonnal hívjam be anyámat. Utána persze anyának is elmondta, hogy hogyan képzelte ezt, hogy egyedül enged be. Majd miután elmondtam, hogy tegnap is több mint 20 percig vérzett az orrom a doki mondta, hogy akkor leecseteli és hogy mik a további teendők. Már azt hittem végeztünk amikor az asszisztens még elkezdett magyarázni, hogy hát nem tudtam, hogy be kell fogni az orromat? Mert be kéne fogni ám és akkor nem vérezne 20 percig. Nos, nem kedveltem meg jobban a kórházakat.

Pozitívum viszont, hogy most valószínűleg egy jó időre letudtam az egyik bajomat (végre).

Nektek milyen tapasztalataitok vannak az orvosokkal? Esetleg az asszisztenseikkel?