Sokáig gondolkodtam azon, hogy melyik a legbüszkébb pillanatomat osszam meg veletek, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy van jó pár. Úgy döntöttem, hogy számomra egy aktuális témáról fogok írni, ez pedig a jogosítvány megszerzése.

Holnap megyek KRESZ vizsgára, mivel nekiálltam a B-s jogsinak. Az év eleji célkitűzéseim között olvashattátok, hogy idén készülök megszerezni a jogosítványt és mostanra jutottam el az első vizsgámig. Kérdezhetitek, hogy akkor mégis miért lehet a jogosítvány megszerzése az egyik legbüszkébb pillanata a jogsi megszerzése? Nos azért, mert már kismotorra évekkel ezelőtt megcsináltam.

Már többször olvashattátok, hogy motoroscsaládban nőttem fel, így nem is volt kérdés, hogy amint lehet motorozni fogok. Ez 13 évesen egy kisrobogóval kezdődött. Amint lehetett el is kezdtem KRESZ-re járni. Szerencsére épp akkor kezdődött kihelyezett oktatás az akkori iskolámban, így nem is kellett messzire mennem érte.

Még néhány edzést is képes voltam kihagyni, csináltam a próbateszteket, lelkesen motorozgattam az udvarban, meg a falu végén. Nagyon tetszett az egész. Még az sem zavart, hogy a robogóm egy kis öreg csoffadt motor volt. (Bár nem örültem, amikor úgy döntött 10-nél többel nem hajlandó menni)

A KRESZ vizsgára alig emlékszem, olyan hamar megvoltam vele. Csak arra emlékszem, hogy mindenki más autós jogsit csinált, így nekem volt a legkevesebb kérdésem és én végeztem először. Nem is értettem, hogy most mi van vagy mit is kéne csinálnom. Azt sem tudtam sikerült-e vagy nem. Mivel a vizsgabiztos gratulált, így már biztos voltam benne, hogy átmentem. (Ez pont a tánctábor egyik reggelén volt, így utána rohanhattam vissza a többiekhez, lehet ezért sem emlékszem)

Az elsősegélyen rettegtem. A vizsgáztató nagyon szigorú volt és minden 4 fős csapatból csak 2 embert engedett át. Szerencsére erre is készültem, így én is a két ember között voltam. Bár biztos vagyok benne, hogy egy valódi balesetnél nem sok mindent tudnék tenni.

Kismotornál szerencsére van rutinvizsga is (ezt az autóstól hiányolom). Három fiúval együtt kellett vizsgáznom és nem akarok túl önelégült lenni, de elég jól ment hozzájuk képest. Már nem emlékszem mennyit kellett ott vezetni, de reggel elkezdtük és délután már vizsgáztam is.

Pár héttel később jött a városi vezetés, amitől őszintén féltem. A faluhoz képest nagy váltás volt a város, még úgy is, hogy tudtam az oktató is figyel ránk. Először rengeteget bénáztam és idegesített, hogy nem tudtam hova megyünk, csak a kanyarok előtt szólt az oktató, hogy most jobbra. A vizsga szombat délután 2-kor volt. Ez az időpont nem épp a legmegfelelőbb kismotorral közlekedni, úgyhogy nagyon izgultam. El nem tudom mondani mennyire örültem amikor a vizsgabázisra visszaérve megkaptuk a lapot, amin hosszas elemzés után megtaláltuk a „Megfelelt” feliratot.

Ez mindössze a 14. születésnapom után pár nappal történt, így az ismerősi körömben legfiatalabbként tudhattam magaménak egy AM-es jogosítványt.

Ez volt az én egyik legbüszkébb pillanatom. Jó volt így feleleveníteni a holnapi vizsgám előtt. Remélem az is ennyire jól fog menni, mint elsőre.

Ti mire vagytok a legbüszkébbek az életetekben?

.

.

.

Dooir