Úgy néz ki munka mellett sem olyan egyszerű írni, mint ahogyan én azt gondoltam, de valahogy csak összehozom mind a 30 BloggerKépzős bejegyzést.

Ha már munka, akkor itt is van a 16. napi téma: Az álom munka számomra

Akik Instagrammon követik a bogot azok láthatták, hogy jelenleg egy irodában dolgozom. Ez azért nagyon jó mert közgazdaságot tanulok és nekünk nincsen nyári gyakorlatunk, de így mégis láthatom, hogy a gyakorlatban hogyan működik egy könyvelőiroda. A könyvelés pedig egy olyan dolog amire mindenképp szükségem lesz, ha saját vállalkozást szeretnék. És itt el is érkeztünk az álom munkahelyemhez.

Akik a suliból ismernek, tudják hogyan teljesítek, milyenek a jegyeim (többségében ötösök) azok szoktak a leginkább meglepődni azon, hogy cukrász szeretnék lenni. Igazából én sem tudom mikor találtam ki ezt, de szerintem valahol mindig ott bujkált bennem. (Már óvodában is homoktortát csináltam)

Régen anya minden születésnapomra sünitortát csinált. Senki nem emlékszik honnan jött a süni ötlete, de éveken keresztül ilyet csináltunk. Úgy van, csináltunk, ugyanis azóta, hogy felérem a konyhapultot mindig odamentem segíteni. A rokonainknak is elkezdtek tetszeni a tortáink, így minden ünnepre csináltunk egyet közösen, volt Barbie, Angry birds figura, házikó, focilabda. Emlékszem mennyi fondantot csináltunk itthon, mire rávettük magunkat a boltira, a Barbie ruháját mennyit igazgattuk, a háztető cserepeit milyen sokáig rakosgattuk. Egy idő után már egyedül is beszabadulhattam a konyhába. És innentől kezdődött a cukrász pályafutásom.

Gyártottam a muffinokat sütivásárra, karácsonyra, szülinapokra. Itthoni ünnepekre torták is készültek. Elkezdtem előadásokra járni, oktatóvideókat nézni. És jelenleg már havonta 2-3 megrendelésem van, ami szerintem nem rossz ahhoz képest, hogy nem családból és nem is hirdetem sehol, csak ajánlanak egymásnak.

Ebből adódik, hogy felnőttként egy saját cukrászatot szeretnék. Nem is akármilyet, hanem kifejezetten mentes tortákkal foglalkozót. Sok allergiás családnál látom, hogy az egyik, amit a legnehezebb megoldani a diétában azok a torták, főleg a kisebb gyerekeknél, akik ilyen-olyan formatortát szeretnének. Jelenleg még nagyon kevés olyan hely van, ahonnan az allergiások nyugodtan rendelhetnek. Szerencsére már van 1-1 olyan, ahol lehet kapni tortát/sütit, de azok sem feltétlen mentesek mindentől, ami tiltólistás lehet.

Nagyon sokat gondolkodtam azon, hogy milyen cukrászműhelyben szeretnék majd dolgozni, de mindig mást találok ki. Az biztos, hogy legalább két sütőm lesz és egy olyan helyiség, ahol 20 foknál nem lesz több. Ez azért fontos, mert sok olyan alapanyag van, ami nem úgy működik 25 fokban, mint 20-ban, ilyen például a vajkrém (vagy amit én használok margarinkrém). Lehetőleg minél nagyobb pultfelületre van szükségem, de már most látom, hogy azon sem fogok elférni. Persze minden cukrász (és háziasszony) egyik legjobb barátjának is kerítek helyet, a mosogatógépnek. Szeretnék egy olyan teret, nem feltétlen külön termet csak egy kis sarkot, ahol a megrendelőket fogadhatom és a próbatortákat kiállíthatom. Ezek azok a tervek, amikben teljesen biztos vagyok, minden más még változik. Amíg ez megvalósul még jó pár évem van (legalább 4-5) úgyhogy van időm párszor áttervezni.

Még így a karrieremhez kapcsolódóan valószínűleg idén nyáron tudok találkozni olyan cukrásszal, aki segíthet valahogyan tudatosabban a torták irányába menni.

Ha valami miatt ez nem jönne össze, akkor pedig ott van a könyvelés, mint b-terv. Igazából ezt is szeretem csinálni, hiszen a legtöbb dolog benne logikus rendszer alapján működik (kivéve az ellenőrök és az ügyfelek) és én nagyon szeretem a logikát. Meg hát számokkal foglalkozik és a matek is a kedvenc dolgaim közé tartozik (na ezt sem mondják sokan). De azért egyértelműen a cukrászat a nagy szerelmem, így remélem összejön majd.

Nektek mi az álommunkátok, milyen az álom munkahelyetek?

.

.

.

Dooir