Három személy, akikre büszke vagyok

A kihívás hatodik napi témája: Három személy, akire büszke vagyok. Már előre érzem, hogy ez nem lesz egy egyszerű írás, hiszen sok olyan ember van a környezetemben, akire valamiért büszke vagyok. Ilyen szempontból szerencsésnek is tartom magam, hiszen sokkal jobb ilyen emberekkel körülvenni magam.

Anya

Számomra egyértelmű volt, hogy vele kezdem a listát. Nagyon örülök annak, hogy ő az anyukám hiszen rendkívül jófej, megértő, okos, csinos és iszonyatosan keményen tud dolgozni. Még középiskolában állatorvosnak készült, majd egy nyári munka alkalmával belecsöppent az irodai életbe. Egy jól menő cégnél lett lóti-futi, kávéfőző. Idővel a főnökei odaengedték a gépekhez és belelátott a könyvelésbe. Szereti a számokat, úgyhogy eldöntötte, hogy ezt meg fogja tanulni. Ma már egy saját irodája van alkalmazottakkal és a legjobb, hogy tényleg szereti azt, amit csinál.
Egy másik amiért nagyon büszke vagyok rá az a motorozás. A családunkban szerintem a motorozás iránti vágy öröklődik. A papa motorversenyző volt, a mama a falujuk első női motorosa, apa kiskorától motorokat szerelt és én is már 12 évesen robogóztam. Ebből a sorból anya kissé kilógott, mert különösebben sosem érdekelte a motorozás. Mikor már nagyobb lettemén is meg a húgom is akkor apa úgy döntött vesz egy motort, sokat vitte vele anyát is, így anyából is motoros lett. Két évre rá megcsinálta a jogosítványt nagymotorra és a mai napig apával kettesben járják az utakat (meg néha velem). Bár anya még mindig kihívásként éli meg, nem hobbiként szerintem kifejezetten ügyes.

Húgom

Bár neki nem igazán vallanám be, de rá is büszke vagyok. Mert okos, mert csinos, mert sokkal bátrabb, mint én. Bármennyire is van most benne a duzzogós kamaszkorszakában, igazából tudom róla, hogy egy szuper csaj lett belőle.

A barátom

Róla még nem sok szó volt itt a blogon. Nagyon büszke vagyok rá, mert egy kis faluból beköltözött egy nagyvárosba (jó csak kollégiumba ment), hogy tényleg azt tanulhassa, amit szeretne. Az anyja bármennyire is szeretné megtartani őt a pici fiának, így lassan 18 évesen önállóbb, mint sok felnőtt, akiket ismerek. Nagyon örülök és büszke vagyok rá, hogy egy ilyen embert tudhatok magam mellett. (Ja és plusz pont, hogy elvisel engem)

+ A kistáncosok

Tudom, a kihívásban 3 személy szerepelt, én mégis ki szeretném emelni még a kistáncosokat is. Mindig is szerettem volna táncon én lenni a nővérük, aki tud segíteni, ma meg ott tartunk, hogy képesek összeveszni, hogy ki legyen a párom. Persze nem ezért vagyok rájuk büszke. Azért amiért hatalmas lelkesedéssel csinálják a táncot, azért amilyen gyorsan megtanulják a mozdulatokat, azért amiért egy hét alatt is rengeteget tudnak fejlődni. Komolyan, sokszor (szinte mindig) sokkal ügyesebbek egy-egy mozdulatnál, mint mi, akik már 10 éve itt vagyunk a csapatban.

Még nagyon sok ember van, akiket ilyen-olyan okból kiemelhetnék, de most rájuk esett a választásom.

Ti kikre vagytok büszkék?

(Hétfőtől, azaz holnaptól táborban leszek, így előfordulhat egy kis csúszás a bejegyzéseknél, de igyekszem minden témát megírni.)

.

Dooir