Évösszegzés

evosszegzes.png

Elérkezett 2018 utolsó napja. Még mindig nem fogtam fel, hogy vége. Az Újév viszont egy remek alkalom arra, hogy összegezzem az elmúlt évet és új célokat tűzzek ki magam elé. Instagramon kérdeztem tőletek, hogy érdekelne-e egy ilyen poszt és számomra meglepő módon mindenki az igenre nyomott, úgyhogy tessék.

Eredetileg úgy terveztem a Year Compass évösszegző füzetét töltöm ki és mutatom meg nektek, de ezt inkább megtartom magamnak. Ha érdekel a weboldalukon le tudtok tölteni nyomtatható, illetve gépen kitölthető verziót is.

2018 talán az eddigi legrohanósabb, legsűrűbb évem volt minden téren. Rengeteg új embert ismertem meg és nagyon sok helyre, rendezvényre eljutottam. Egyértelműen látszik az is, hogy már nem vagyok teljesen gyerek, de még felnőtt sem. Sőt, idén rájöttem mennyire nem vagyok még felnőtt és nem tudom mi lesz velem, ha egyszer kirepülök itthonról (ami valószínűleg már csak pár év). A sok dolog mellett, amik történtek, sajnos sokról le is maradtam. Volt, hogy verseny határidejéről csúsztam le, nem volt energiám olvasni, vagy amit ti is érzékelhettetek nem volt időm írni. Mindig próbálom mindenből kihozni a legtöbbet, de van, amikor az én elemeim is lemerülnek.
Mivel, ha mindent leírnék, ami idén történt akkor még jövő ilyenkor is ezt írnám, ezért gondoltam összegyűjtök pár évösszegző kérdést és azokat válaszolom meg.

Egy szó, amivel az évemet jellemzem:
Rohanás
Ahogy fentebb írtam nagyon sok minden történt velem. Voltak olyan napjaim amikor már nem is tudtam mindent beírni a naptárba mert nem fért bele.

Legnagyobb kihívást jelentette:
Angol
Nem az iskolában, hiszen ott a legjobbak között vagyok, hanem a használata. Idén voltunk először külföldön nyaralni, ahol másokkal angolul tudtunk kommunikálni. Introvertáltként még magyarul se szólalok meg mások előtt, egy másik nyelven meg aztán pláne. A probléma csak az volt, hogy a családból egyedül én tudok angolul így kénytelen voltam beszélni. Iszonyatosan nehéz volt, az elején csak megsúgtam a húgomnak ő pedig mondta hangosan mit kellett. Ebben még biztosan fejlődnöm kell.

Amire a legbüszkébb vagyok
Első táncversenyünkön harmadik helyezést ért el a csapatom
Már 12 éve táncolok, de sosem gondoltam volna, hogy tényleg eljutok egy versenyre, hiszen csak hobbi szinten csinálom. A többiek is hasonlóan voltak vele, úgyhogy mindenkit meglepett az edzőnk bejelentése miszerint versenyre visz minket. Mivel meg van szabva, hogy egy kategóriában hányan lehetnek a csapatba, így voltak, akik nem tudtak jönni. Szerencsémre én mehettem a versenyre. Amikor kiderült, hogy harmadikak lettünk először fel se fogtuk, hogy a mi nevünket mondják. Aztán amikor kiderült, hogy akik megelőztek már nem amatőrök, tehát amatőrként elsők lettünk az fantasztikus érzés volt.
A másik, hogy itt van ez a blog. Kis kihagyásokkal ugyan, de írok, nagyon sokat írok. Sok olyat is amit nem osztok meg veletek, de az ide felrakott posztokat is azért egész rendszeresen tudom tartani (mondjuk).

Most először…
Láttam a tengert
És biztos, hogy nem utoljára. Gyönyörű látvány. A hatalmas kékséget bármeddig képes lennék nézni.

Új dolog, amit idén tanultam
Mindig van hová továbbfejlődni
Volt pár olyan dolog, amiről meggyőződésem volt, hogy én már tudom, nem kell ezt többet tanulni. Többször is sikerült megcáfolni ezt egy év alatt.

Amiben a legtöbbet fejlődtem
Kevésbé vagyok perfekcionista
Nem tudom ez mennyire számít fejlődésnek, nálam mindenképp az. Régebben előfordult, hogy hajnalig tanultam mert úgy éreztem még nem elég jó az, amit tudok, vagy ha nem sikerült jól egy tortám akkor hisztirohamom lett. Most már nem. Ha este úgy érzem fáradt vagyok akkor nem állok neki még átnézni a törit, a magyart, a pénzügyet meg minden mást. Ha fáradt vagyok akkor alszom. Ha nem olyan lesz a torta, mint szeretném akkor is kihozom belőle a legjobbat és nem idegeskedem azon, amin nem változtathatok.

Valami, amit felfedeztem magamban
Nyáron két nyelvtanfolyamon is voltam (már a nyaralás után) amiknek a zárása egy szóbeli és egy írásbeli teszt volt. Úgy voltam mindegyikkel, hogy jól megírtam az írásbelit így, ha bénázok azzal még fel tudom húzni a százalékot. Ettől pedig teljesen megnyugodtam. Nem volt bennem az, hogy ennek most tökéletesnek kell lennie, hogy nem hibázhatok, hogy pontosan kell használnom a nyelvtant különben végem. És meglepő módon mindkét alkalommal remekül teljesítettem a szóbeli teszteken is. Tehát tudok én csak kell, hogy leküzdjem a megfelelési kényszeremet.

Kedvenc emlékem
Táncoltam a barátommal
Barátoméknak van egy nyaralójuk a Bakonyban ahová nyáron kettesben lementünk (már ez is jó emlék alapból). Barátomról azt kell tudni, hogy utál táncolni és eddig még én sem tudtam rávenni. Egyik este valamiért nem volt olyan jó kedvem erre ő kitalálta, hogy táncoljunk. Mindketten bénáztunk de annyira jól éreztem magam közben és annyit nevettünk ezen, hogy ez lett az idei kedvenc emlékem.

Mennyire sikerült teljesítenem a kitűzött céljaimat?
Hát ez olyan so-so
Vannak dolgok, amikben túlteljesítettem magam és vannak olyan tételek is a célok között, amikhez hozzá sem fogtam. Az új évben megpróbálom az eddig nem teljesített céljaimat előtérbe helyezni és véghezvinni, illetve olyanokat kitűzni újként, amiknek reális esély van a megvalósításukra.

Nektek hogyan telt 2018? Mik a kedvenc emlékeitek?

A bejegyzés trackback címe:

https://imwm.blog.hu/api/trackback/id/tr2514522302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása