Colleen Hoover-Tarryn Fisher: Never never
2018. december 02. írta: dooir

Colleen Hoover-Tarryn Fisher: Never never

never_never.png

Jó barátok voltak, amióta csak megtanultak járni.
Ma délelőtt óta vadidegenek.
A fiú bármit megtesz, hogy emlékezzen.
A lány bármit megtesz, hogy felejtsen.

Collen Hoover eddig is a kedvenc íróim közé tartozott, ezekkel a könyvekkel pedig be is biztosította magát ezen a listán. Tarryn Fisher nevét eddig még nem igazán hallottam (sajnos), de mostmár muszáj lesz tőle is olvasnom valamit.

Mivel három igazán rövid kötetről van szó, úgy gondoltam egy bejegyzésben, egy történetként értékelem az egészet. A rövidet úgy értsétek, hogy a leghosszabb sincs 150 oldal. Ezt elsőre furcsának találtam hiszen legtöbbször 300-400 oldalas könyveknek esem neki. Viszont az tetszik ebben a hosszúságban, hogy talán olyanok is nekilátnak, akik nemigazán szoktak olvasni, esetleg nincs rá elég idejük.

A történetben két átlagosnak mondható kamasz életét olvashatjuk Charlie-ét és Silas-ét. Fejezetenként változik, hogy éppen kinek a nézőpontjában vagyunk. Egyetlen negatívuma a történetnek, hogy olvasás közben néha bele lehet feledkezni, hogy éppen ki beszél.

A főszereplők valamilyen különös oknál fogva amnéziában szenvednek, amely 48 óránként éri utol őket. Mindent elfelejtenek, a nevüket, a családjukat, egymást, de azt, hogy Silas szeret fényképezni, Charlie pedig könyvmoly azt nem felejtik. Szerencséjükre előre gondolkodnak, így az előző amnéziáknál mindent leírtak, amit megtudtak. Saját jegyzeteiket követve próbálnak új nyomokat találni, hogy kiderítsék ezt mégis ki vagy mi művelte velük. Mindeközben az idő ellenük dolgozik és újra és újra elfelejtik önmagukat.

A könyv komolyabb problémákkal is foglalkozik, mint például családi ellentétek, megcsalás, alkoholizmus, börtön. Ezek mellett viszont megtaláljuk a hétköznapi élet kellemetlenségeit is. Kezdve azzal, hogy a történet egy töridogával indul (bár szerintem ez is komoly probléma tud lenni).

Colleen Hoover és Tarryn Fisher párosa szerintem remek munkát végzett, konkrétan letehetetlen könyveket alkottak. Komolyan 1-1 könyvüket együltő helyemben olvastam el. A történet pörgős, izgalmas, nincsenek túlságosan elnyújtott jelenetek. Érzékelhető, hogy a főszereplőknek is csak kevés idejük van az újabb emlékezetkiesés előtt, így sietniük kell. Ezek ellenére nem egy (három) összecsapott műről van szó, egyszerűen olvastatja magát.

Az egyetlen dolog amiért „haragszom” az írókra azok a befejezések. A második rész végén írják is, hogy Tarryn Fisher szíve sötét, de ennyire nem gondoltam. Komolyan, ha egyszerre nem veszem meg az első két könyvet nem tudom mi lett volna velem. A második után meg természetesen azonnal meg kellett rendelnem a következőt is. Olyan cliffhangert tettek bele, hogy én utána napokig arról beszéltem mindenkinek, hogy így nem lehet vége.
Igazából bennem még a befejező rész után is akadt néhány kérdés, bár igaz, hogy a történet szempontjából nem lényegesek, úgyhogy ettől el lehet tekinteni.

A könyv elgondolkodtat, hogyha tiszta lappal (emlékekkel) indulnál, vajon szimpatikus lennél-e magadnak? Vajon büszke lennél-e arra aki vagy? Silas és Charlie miután megválaszolják ezeket a kérdéseket rájönnek, hogy ha a múltjukon már nem is, a jövőjükön még tudnak változtatni.

Összefoglalva három könnyen olvasható könyvet kapunk a szerzőktől, amiket akár 1-1 délután is el lehet olvasni. A történet nem egy tucatsztori, a cselekmény pörgős, de nem összecsapott. A főszereplők pedig imádnivalóak (akár csak az íróik). Ajánlom minden Colleen Hoover és Tarry Fisher rajongónak, azoknak akik szeretik a relytélyes történeteket, azoknak akiknek nincs túl sok idejük olvasni és mindenkinek akinek szimpatikus lett a történet.

Ti már olvastátok a sorozatot? Nektek, hogy tetszett?

 Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!

A bejegyzés trackback címe:

https://imwm.blog.hu/api/trackback/id/tr4214406290

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.