Kajakóma
2018. szeptember 15. írta: dooir

Kajakóma

Újra együtt és már mész is

background-blur-close-up-810035.jpg

Itt fekszel most, mellettem. Kiütött a kajakóma, pedig nem is ettél olyan sokat. Engem átölelve aludtál el. Hirtelen, egyik percről a másikra.

Csend van, csak egy messzi óra kattogása és a szuszogásod hallatszik. Mellkasodra teszem a kezem és érzem a szíved minden dobbanását. Dübb-dübb, dübb-dübb hangja engem is megnyugtat.

Olyan békés most minden. Nem vitázunk egymással, nem harcolunk a szüleinkkel, nincsenek kötelező feladatok, nincs rohanás. Csak te és én, együtt.

Azon gondolkodom, vajon mit álmodhatsz? Szemed mocorog, időnként elvigyorodsz, majd komoly leszel, végül kisimul az arcod, megnyugszol. Néha megmozdul a karod vagy a lábad, éppen csak egy pillanatra. Vajon álmodban is veled lehetek?

Nem mozdulok, nehogy felébredj. Nem akarom, hogy ez a pillanat eltűnjön. Feküdjünk itt ketten, amíg csak lehet. Máskor ezt úgyse tudjuk megtenni.

A szemem sarkából látom az órát. Azt mondtad körülbelül ilyenkor már mész haza. Fel kellene, hogy ébresszelek, de nem akarom. Nem szólok az időről, pihenj csak. Amúgy is azt mondtad, hogy fáradt vagy. Így kicsit ki tudod aludni magad. Neked is jó és nekem is.

Ha felébredsz hazamész. Kapod az újabb feladatokat, készülnöd kell a dogákra, a különórákra, idegesítenek a testvéreid aztán elmész messze. Én pedig itt maradok egyedül. Minimum egy újabb hétre, nélküled. Ezt nem akarom. Még nem tudlak újra elengedni, hisz csak most jöttél vissza. Ha elmész akkor megint hiányozni fogsz. Hiányozni az ölelésed, a mosolyod, minden apró érintésed. Hiányozni fogsz te. Visszatér a hétköznapi pörgés, beszélni se lesz időnk.

Most jó. Csak ketten, egymás mellett. Csak nézem a nyugodtságot az arcodon, amit máskor csak oly ritkán látni. Élvezem az ölelésed, amit 100 kilométerről nem lehet érezni. Tarthatna még órákig ez a pár perc, de ezt nem lehet. Dolgod van, dolgom van. Nem érünk rá erre. Úgy tűnik eddig tartott ez a békesség. Nem lehetek olyan önző, hogy itt tartsalak magamnak.

Puszit nyomok a homlokodra és mocorogni kezdek. Jól gondoltam, erre felébredsz. Nyújtózkodsz egyet, rámmosolyogsz, majd rögtön az órát keresed. Amint meglátod ennyit mondasz:

-Mennem kell

A bejegyzés trackback címe:

https://imwm.blog.hu/api/trackback/id/tr4114242399

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Balint Szolga 2018.09.15. 22:22:45

Na,tudtam én hogy nem csak az iskoláról lesz itt szó! :D

dooir 2018.09.15. 23:09:35

@Balint Szolga: Mondtam én, hogy másról is tudok írni :D